Bass guitar

 

 

Története

Paul Tutmarc Seattle-i zenész és feltaláló az 1930-as évek elején a nagybőgő helyettesítésére egy gitárszerű basszus hangszert készített tömör testtel, bundokkal, elektromos hangszedővel, melyet játék közben vízszintesen kellett tartani. Az új hangszer a bőgőnél jóval kisebb volt, egyszerűbb volt szállítani, a bundozott fogólap megkönnyítette a pontos intonációt. Körülbelül 100 példány készült belőle.

1951-ben hozta létre Leo Fender kaliforniai villamosmérnök a világ első sorozatban gyártott basszusgitárját, a Fender Precision Bass-t (avagy a P-Basst). Lekerekített élekkel és testtel, valamint egyetlen darab osztott (dominó) pickuppal, 34"-os menzúrával és 20 érintővel rendelkezett.

Fender következő basszusgitárja az 1960-ban bemutatott Fender Jazz Bass volt, ami a Fender Jazzmaster gitár basszus változata volt. Két egytekercses (single coil) hangszedő volt rajta, egy a húrlábnál, egy pedig a koptatólapon a nyaknál. Hangszedőnként külön hangerő-, és hangszínszabályozója volt 1961-ig, amikor átalakították a hangszer elektronikáját: ettől kezdve a hangszert két hangerő-, de csak egy hangszínszabályozóval gyártották. Basszusgitároknál a mai napig ez számít szokásos passzív elektronikának. Nyakmérete megegyezik a P-bass-ével, de nyakprofilja annyiban különbözik, hogy a fej felé erősen elvékonyodik.